Minden egyszerű

Minden egyszerű napban ott rejlik
sejlő nyugalmad istentisztelete -
a legaktívabb, széttekert percekben
is ülepedik:
minden mozdulatoddal imádkozol
a lehetőséget adó verőfényhez,
a szembe-szélbe suttogott virágillathoz,
egyre kevésbé vered vissza
az arcod verő esőt.

Történettelen
folyik át rajtad tavasz
vágyokozása.

Még a végén tényleg megérkezel.

Minden egyszerű napban elér
a hírek partod mosó hullámverése -
ellustult reggelekben
borzalmak ízeit görgeted:
de nem borzongat, csak fűt, ahogy
részvétből részvétel
leszel az élet múlékony betegségében,
egyre kevésbé vered vissza
a szíved ütemét szorító híreket.

Mert minden nap egyszerű, és
mindig elér -
ha sötéten látsz, ha világosan,
látó létedre érzed:
a látvány vagy. Minden porcikáddal
a körénk dadogott őrületeké is,
de részvétből részvétel
lettél, elengedett kézzel
kihúzott kötélen önfeledt
sétálás, a ledőlt tornyok
felett, ahol álltak.