műanyagpalack-posta

elpiszmogtam itt a nyelvi síkon
a szemétszedéssel - hogy irgalmatlan
elhanyagoltság helyett a természet
ölbéli bozontja fogadjon

amikor ismét pislogok

de a nyelv: maga a szemét
ahogy előre gyártott elemekből traverz-
szerkezeteket konstruál az
érzés növényi ornamentikájából

ijesztő, de egyre jobban vonz
a sivatag poros, elemi tisztasága -
vagy az óceán gördülő
elképzelt hullámaiban egymáson gördülő
amorf érzetek

igétlen igézet
névtelen fő - elnyelődés
a kiemelkedés
minden kényszere nélkül

ijesztő, de egyre jobban szeretnék
mintha lehetne
szeretni jobban vagy rosszabbul -
az olyan vagy igen, vagy nem

ha már nem kapok levegőt
kifújni is az artikuláció
gázolgó léggömbjei nélkül -

szóval nélkületek
hiábavaló szavaim