Equus inanis (II.*)

Elfulladt bennem a szó -
kiutat kutat. Nem talál.
Befelé benn némán üvölt
mit hallgatásnak mondanál.

Megütött hangvilla, ami csak
az atomok szintjén rezeg.
Istennek látszó tárgyba búgó
atomi ima-felezet:

igéje nélkül. Mint a sötétbe
zümmögő csend. Tükre-csend.
Egy úr kifújt, nem sikerültem,
most két kudarc közt megpihent.

Tényleg tükör. Tényleg. Tudod -
befelé nyíló látszat-távlat.
Ha távolodsz úgy közeledsz.
Befelé mennék. Nem talállak.

Megütött foncsor. Úgy reped
fogcsikorgáshoz ajak.
Bent vagy és mégis kiürültél -
látod. Hiába mondalak.








Egyszer már belenyugodtam a lassú láng felfelé kúszásába, az volt az első ló, lovasa nélkül.