Szóval az ebedli.
Liftben muszáj ismerkedni, ha az amúgy
harapós öleb ráizgul a netpincér
hátiputijának illatára.
Én a harmadikra, ők a negyedikre.
Öreg kutya, mellhámmal,
aggodalmas öregasszonnyal.
Én csak a gazdi sikoltozására
fordultam meg. A becsukódó ajtó
azt az utánam csámborgó ebet ugyanis
kicsukta.
De ki ám!
A kihúzható póráz sodronyánál fogva
a liftajtó felső sarkában lógott,
mint egy három kilós, hámra kötött
kis krisztus - kidülledt szemmel,
továbbra is mereven fixírozva a hátizsákom.
A néni lerobogott a lépcsőn és leakasztotta -
én csak álltam, és megrökönyödve gyönyörködtem ebben
a filmbe való jelenetben.
Kis hülye. Ha elég hosszú a hámod,
megúszhatod a mohóságot.
Legfeljebb tönkremegy a póráz.
Odaszorulva a szükségszerűség
liftajtajába. De te megúszhatod
a magad idióta keresztjére feszülve, amíg
le nem emel a megkönnyebbült kéz,
az istened keze.
Ha elég hosszú a hámod,
megúszhatod a mohóságot -
hogy mintha mi se történt volna,
csinálj tovább mindent ugyanúgy,
te kis hülye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése