Óvás

Most a megfelelés-kényszerrel dolgozom, a
részletek adnák ki az egészet -
úgyhogy ez csak egy rész.
Csak az íze. Van egy semmihez nem hasonlító,
lepedékes íze. A homoké. Ahogy kényszeres
oldalpillantásokkal lesem, ezt
vártad-e. Azt kaptad-e.

Nem vagyok megfelelő. Ne
haragudj, megismételnéd? 
Elfelejtettem a kérdést.
Így nehéz rá. Megfelelni.

Pedig az a felem felelne, aki
figyelembe vesz. Téged, elvárást,
elvarratlan szálakat. Még
mindig a homokozóban. Kezembe
adtad a vödröt, a lapátot, de bennem
nem bomlottak akkor sem formák,
főleg nem szabályos rendbe. Óvott óvodás -
szemem sarkából lestem, mit
csinál az eszközkészlettel a többi. Nem
értetted, hogy az ügyetlenkedésük is a
minta része volt. Maguktól nem
hoztak lázba se a vödrök,
se a homokkúpok.

Van egy íze. Ennek a versnek
is ettől lett homokíze. Most is
a megfelelés-kényszerrel dolgozom.
Óvást nyújthatsz be, hiszen
ezúttal tényleg
senki se kérdezett.