A kudarc

Most a szomorúsággal dolgozom, a
részletekkel nem untatnálak.
Csak megismétlem ami
az erkélyig zengett az egyik
autót basztató suhanc szájából:
Ez mi a faszom, Geci!

Lehetne ennél pontosabban, vagy
árnyaltabban is - nyilván van a
szofisztikált megközelítés, amolyan
vadász ül hosszú, méla lesben
vagy cserkel a nyomon, vagy
puskavégre terelik a vadat a
napidíjas hajtók -
körmondatokba gyűrni a gondom
galacsinná, amit aztán
felétek hajítanék.

Igét keresnék a szomorúságnak, meg
főnevet keresnék a számos név közül,
jelzővel határozott irányt szabnék a
megtalált szerkezetnek, hogy
tényleg eltaláljon.

De nem volna pontosabb, mint
a fentebb idézett példa. Mert nem
szaladunk el előle Mikkamakkával.
Például. Nem futunk a szomorúság
elől. Mert beleállunk, ahogy
odalenn az a három
amatőr az autószerelésbe.

És így tényleg
ez mi a faszom
és végezetül tényleg a
geci.