Az esés ontológiája

Megnyugtató, hogy minden segítség nélkül
képes vagyok összetörni magam.
A részletek nem fontosak. Ami igen:
végre észrevettem, milyen szörnyethalni.
Az elme mozog tovább. Komoly késéssel
veszi észre, hogy nem az eltervezett
mozgás mentén halad, hanem megérkezett.
Idő kell neki, amíg ráeszmél, azt hiszem
így köszön el az idő, hogy még kell.

Idő kell hozzá, hogy ráeszmélj, nincs
többé folyamat. Hogy a haladást a
hajtókar letörése az áthatolhatatlan felé
irányította, amin szétkenődsz. Komoly
késéssel konstatálod: nem haladtál át
sem a kereszteződésen, sem a széttöretés
azon fokán, ahonnan már nem kelsz
fel, összekaparva a megütődés által
megakasztott eszméletet.

Így veszíti el az eszméletét az ember, egy
ráeszmélés által. Idő kell hozzá, csak
ennyi a különbség. Hogy komoly
késéssel látja majd a még működő
maradvány: áthatolt valamin, ami
erre alkalmatlan. Még mindig nem tudod
hova érkezel majd, de azt már nagyjából
igen, hogy hogyan.