Távolodások

Beengedtem az éjszakát.
Eső veri ki a virágládákból a földet.
Ami mozdulatlannak látszik -
az erkély korlátjával együtt keringnek
a napelemes fényfüzér műholdjai.
Ma reggel nem látogatott meg minket
egyetlen dongó sem.
Borsószem méretű cseppek esnek
a keréknyomokba.
Aludj, Nyomkereső.
Nem erre. Az indiánok nem erre
távolodnak.

Kénytelen leszek kimenni, pedig
ma egyetlen porcikám sem.
Teli vannak a Beengedett Éjszaka
sugdosott neveivel.
Egyre kevésbé tudom, amit
mindig is sejtettünk -
ezt a világot nem lehet csak úgy,
abbahagyni.
Világos és sötét, egyik reggel világos,
a másik csukott szemmel ér.
Nem erre. Tegnap én sem erre
távolodtam.

Pedig az iránytévesztések nem egyszer
mutattak ennél rövidebb útvonalat.
Beszegem, mintha anyag
volna, és benne a
bogárláb-érintés: minta.
Tegnap megbocsátottam a
mai perújrafelvételt.
El tudunk távolodni a
hiába kiabáló tükörképektől -
de a bezárt gömbön nincs annyi irány, hogy
ennyi távolodásból ne

érintés szülessen.