Boldog békeidők

Amikor találkozunk, mert várakozni
kell egy étterem előtt, mert megúsztak és
mi nem úsztuk meg, vagy
összefutunk egy-egy leadáskor
vicces, hogy többször érkeztünk egyszerre, 
két helyről ugyanarra a címre, 
mert többfelől kívánt aznap a 
család éhsége, szóval mielőtt
szakmázni kezdenénk, mert olyanok
vagyunk tényleg, mint a törp
szerint a fák a kedvenc mesémben,
nincs egyéb témánk a mókusbogyók
állagán kívül,

hogy ki
mennyit ment, milyen távot, milyen
őrült kalandok esnek, megy a licit
nyilván, a faszméregetés, nyilván,
hogy melyik mókus bogyója nagyobb,
Ovi korában mi is csak ovisok vagyunk a
városnyi homokozóban -

szóval amikor találkozunk
és kérdezik tőlem:
hogy vagyok, azt szoktam felelni:
békésen.

Ha kérdezik mi van, azt felelem:
béke, hiszen
tényleg béke van bennem és tényleg
béke van -
azt csak így, és most teszem hozzá,
ahogy összegződik a nap mint nap
látott utcai harcosok és a belőlük csurgó
meztelen indulat látványa,
hozzáteszem, hogy bennük már
nincs béke,

nektek hozzáteszem, hogy
érzésem szerint nemsokára
valami mást kell válaszolnom.