Hányinger

Felháborodásnak nevezném, amikor
a gyomrom annyira kavarog, hogy
kihányom a szavakat.
Tehát ez itt és most egy
feltakarítottam a padlót utáni,
kicsavart felmosórongyból
csöpögő szó-lé.
Gyűlölnöm nem kell -
de ha egyszer gyűlik.

Például a nagygyűlésen tapsol.
A kihányt szavak állnak, élnek
a gyülekezési joggal
a lábad előtt, és tapsolnak.
Lelkesen tapsolnak a kettős mércék
a mi kutyánk kihányt kölykének,
aki lement kutyába.
Pedig amúgy hívő, templomba járó,
gyónó, áldozó áldozat.
Szegény.

Igyekeztek felmosni vele a padlót,
De óvatosan fogták,
hogy csak kicsit fájjon.
Felfüggesztették, hogy száradozzon.
Aluszik benne a szakadás,
gyűjtögetett képek előtt
némi képzelgés,
kis csuklógyakorlat?
Gyónás? Áldozat? Hibáztatás?
Illett volna jobban kicsavarni.

Vagy kidobni a retkes picsába.

Némi önutálattal. Elvégre
bűnösök közt bűnös, aki bűnös
és okádni magadtól nem bűn.
De jellemzően akkor is
felkavarodik a gyomrod,
amikor feltakarítod.