gyökerek

ahogy belát az arca mögé, egyre
mélyebbre, nem szervi, hanem
érzelmi szinten -

                                          látja
a fát például, amit szeretett
volna, szeretett volna
a törzsére, fel, mert fentről
mintha más, minden mintha más,
az első színpad, ahova felmászna,
hogy világa arcába nevessen -

                                            és
ahogy ráébred, hogy fáj, a comboknak,
a meztelen talpnak a kéreg, az
ágak túl magasan kezdődnek -

                                            az
első tétova kísérlet, még leesés
sem, kudarc sem, a kudarc hiánya

                     fáj, mert azonnal
abbahagyódik, és nem mászik, csak
a képzeletében, és látod:

                                            úgy meséli,
felmászott, már akkor, már ott, puha
kövér kisfiú ötévesen -

                                            micsoda
kis pihés matériákból szálazódik az
ember szégyene, látod, gyökeret
talált benne a költészet;

                                            azóta is
így hazudik, bár egyre több fára
sikerül, írná -

                                            de egy
ilyen felvezetés
után miért is hinnétek el.