nézőpont

amíg várom, hogy betöltsön és
aztán betöltsön. amíg várom, hogy
eltelítsen.
lassú kapcsolatban talál a szóra
bennem a nincsen.

amíg a dics fénye eltelít, hogy
nincs segíts és nincs segítek sem,
a tarra vágott
hajnalba mégis, látod, hull eső és
nyílnak virágok.

az új ablakban betöltés forog
míg meg nem jelenik az akinek van,
élet és irodalom.
hajnalra mégis, látod, megjelent,
most akkor elolvasom.

a most akkort. hogy mi legyen.
vagy mi ne legyen, ami jórészt
csak ugyanaz.
nézőpont által mért ki tudja
van-e az igaz.

aztán csak nézek. kifelé.
csíkok futnak az ablak esővert
ázott üvegén.
sötét van itt bent. csak odakint
hullámzik a fény.

a dics fénye. eltelít, majd belakja
mind a puszta partján didergő
puszta sejtet.
add, Uram, hogy elviseld tőlem,
mit élni sejtek!