Terjed

Nem érdekel, ha ellopod. A gondolat érdekel,
meg a terjedési sebessége - de az csak annyira,
mint az autód színe. A gondolat, ami megül
az olvasó, a hallgató, a néző agyában, fészket
rak és kikelnek a tojások. A gondolat érdekel,
amikor éhes. Amikor kitátott csőrébe hordja
a betű, a hang, a látvány az elkapdosott flamót,
hogy tollat növesszen a pihés apróság. Aztán
a végén úgyis kirepül, kilégzés közben, a
kezed mozdulatában, valami analóg vagy most
leggyakrabban mechanikus készüléken át.
Nem érdekel, ha ellopod. A gondolat érdekel,
meg a röpte, a szaporodása, ahogy egyre
kifinomultabban énekel benned, megnyúlik
a trilla, aztán rövidül, csiszolódik, ahogy
terjed a benned ki-be járó levegőben. Hiszen
én is úgy kaptam. Eszembe jutott. Most mondd?
Mi a rossebért annyira lényeges, hogy először
épp bennem vert tanyát? Csak annyira fontos,
mint az autód színére vetülő árnyékom, amikor
figyelmetlenül nem adod meg az elsőbbséget
és bár kitérnék, de csak azért is elütsz vele.