bocsánatkérés

van a koncentrációnak egy
foka, mikor a hangokból csak
a közlekedését engedem be -

fejben a kereszteződés
siralom-zöldjében járok,
mikor végre
kilőhetek az életembe -

fejben az útvonal
finomítása köt, a
lehetőség, hogy két utcával
odébb, vagy csak egyet

tovább és egy rövid szakaszon
menjek inkább szembe,
vagy mégis körbe menjek,

és hogy balról a második ház
akkor jobbról, mantrázom a házszámot,
nyitókódot, van egy beteg belső
dallam bennem a
címből, dúdolom -
s nincs mégis, csak mégse,

ne csodálkozz rajta, ha
mintegy százötven méterrel odébb
esik le, hogy rám kiabáltál,
hogy te kiabáltál rám, egy tartozás
sérült követelése -

minimum
köszönni kellett volna, de
a koncentrációnak ez beteg
foka, ilyenkor nincsen
köszönet sem:

járó s kelő -
munkából kifolyólag
most ismeretlen.