Jótékonysági vadászat

Rovására mennek. Hajnalban keltek, a
szabályosan ültetett erdő szélén felhúzott
szabályos, ideges házban. A hajtók már
elfoglalták a túlsó végén. Ez a vége
a simább, a szántóföld felől, a lesállások,
a partjelző árok, csak idáig mennek a
mások rovására. A többit elintézi az
intéző, a puskahordozók betöltenek, minden
a tervek szerint alakult. Ki-ki elfoglalja a
helyét. Ez a helyfoglalás az erdő két végén
tükrözött mozivászon, két külön vetített
filmmel. Ezek itt ácsorogva mennek mások
rovására. Azok amott csak mennek, botokkal
ritmustalanul ütögetik az útjukba kerülő fákat.
Kevéske zaj, de a rovott múltúaknak
ennyi is pontosan elég. Most még
szinte csönd van. A reggel nehezen
születik, vajúdik a hajnala ebben a párás,
hűvös, pagony alkatú szülőszobában.
Még nem lehet tudni, ki felel majd az
első csattanásért. Ami elhallatszik a faluig.

Rovására mennek. Majd a puskatusokon is
szaporodnak a találatok után a rovások.
Szaporodni mindannyian kiválóan tudunk.
A rovott múltúak most majd fogynak.
Csapzott bundák és hasadt paták. Az őrdög
igézete tompul megtört tekintetükbe.
Aki megtört, az nincs már tekintettel.
Nem lesznek tekintettel a maguk rovására.
Ahogy a tekintetesek. Akik látván a
szaporulatot, az intézők által feltárt
megrágott sarjút, a károkozást, amit
ragadozó híján a növekmény az erdő
kockateste köré ragaszt, eldöntötték, hogy
kör lesz és vadászat. Hogy mindannyiunk
közös érdekében ma reggel rovására mennek.
Vállalták értünk a kényelmetlen, hajnali
kelést, a puska visszarúgását vállalták, mert
ebben is ők járnak elöl. Elölni az elölni valót -
az elöljárók előjoga. Ahogy ott állnak is
járnak nekünk. Ezt érdemeljük. Hisz értünk
mennek mindannyiunk rovására.