a tál fölött

áldozat-világom teljesének
ipari méretben terméket terméketlen
húshaladvánnyá zabáló kannibáljaként
szégyelljem magam

amiért nem én
szúrok zsigerlek töltök főzök sütök
csak a folyamat végén támasztom
tátott szájjal gyorséttermi asztalok
felületesen letörölt lapjait

ez a tátott száj szájal
itt és most nektek
bámuljatok foghíjas hitelébe
bámuljátok foghíjas lapjait

mert folyamatosan bong bennem
hogy áldozat-világom teljének áldozom

disznó szentostya húsát
vagy gabonaszemek nekem rendelt
porrá tört kelesztett kemencés hőben
ropogósra sütött zúzalékát -

e nézőpontból húsimádó vagy vegán az
szinte mindegy

énértem vagy világom
hogy hízzak és hízzak
létszámomban természettestben
burján daganat

legalább ölnék
az tisztább viszony az elfogyasztott
áldozat utolsó hörgő magánya
kitépett növény illatkönnye gyümölcs
magva szakadása lennék egy az egyben

szent áldozás egy kannibál isten
futószalag-éhét tömendő
férgeknek hajított hús-vér áldozás
lennék a körforgásban
amit teljesen
összes kigöngyölt székletével
szégyellünk megvallani

(egy pasas azt tanította egyszer
szent titok-mentes józan pillanatában
hogy amikor eszel
kérj bocsánatot

mert te vagy a kenyér és te a bor
te vagy az összes érted adatott
megváltás bűnök bocsánatára)