Ostobaság

Már lehet tudni,
de a gyökerek hinni akarnak a
mibe kapaszkodásban -
ahogy én benned,
vízen járó,
kiábrándulás felcsapó
hullámai közt is.

Kinyílt a tudás,
sőt, hervadt is azóta ligete,
díszei hulltanak -
megkopaszodó ágak nem
kapaszkodnak a szélbe,
letöretés előtt
még hinni akarnak.

A mibe kapaszkodás
ringatja a termést -
aztán megérik és hull,
ez a megélhető mámor
amikor nem kapaszkodsz tovább,
megfeszített, amikor
a létezést elengeded.

De mindez ihletett
ostobaság -
bár ugyanabban a fában
tényleg lakhat egyszerre
kétely és tudás, hit és
hitetlenség. Gyökérben, törzsben,
ágban, termésben, levelek élén,
a virágban az illat költészete:
a feltámadásod.