Az álmok valósága

Amivel mostanában kínáltok
Isteneim és zsigereim - az éjpára
fűszerét, az álmok szakadatlan
bőségét köszönöm és elfogadom.

Látom, feleim, szemeimmel a
perspektívákat, ahol nyílhat az
életnek nevezett tanulmányi kirándulás
következő napja a létem kihunyása után,
létem éjszakája után a következő reggel -
milyen terepen milyen munkát
sóz a nyakamba a hol tartok.

Elfogadom a sóját és a kenyerét -
habár az éji rácsodálkozások bő fele
nehéz kenyér, rághatatlan, rémséges
héjjal, keletlen béllel, olyan
fájdalom felkelése, amit
most az éberségem alá nyomtam.

De ekkora perspektívából legyen út
a következő születés reggelében, ekkora
spektrumból simogassátok rám az
érés következő fázisát, ha majd a
Magvető újra kikelni vet magamból.



Csak lássátok, a képzeletemben nőnek a 
létmérő álmok, és bennük fel-le simul a
növényi, 
szellemi kerted érett aranyában
élném szellemi kertek érett aranyéltét,

öntözhetnétek a valóság éhszeme-sűrű
esőjével az elmepalántát,
álmodozás lassú szövetét, amit ébren
sző meg az elme, pedig álom,

az egészen bokros, mást is belevonva növekvő
álmot, ami életté lenne a képzelet éhe nyomán,
lássátok feleim, ez bennem a porrá zúzott
kőből kikacsintó magzás, 

nőhetnék oda is, ahová vágyom, ahogy
mag hull, nem ahova vágyik, csak ahova
elhordja a szél.



Amivel mostanában kínáltok
Isteneim és zsigereim, azt
minden húrtépő elemével is
megköszönöm -

Az álom, mint egy filmelőzetes, ahol
bele kell állni az elnyert szerepekbe -
ha álnok, hát eddig nőtt benned a
léted Pénelopé-szőtt takarója,

felfejti a reggel, de ha jól ébredsz,
emlékezhetsz szövetén nyílt feleletre, bár
olykor már nem tudod, az a válasz
amit ébredsz, mire jött: mit hímzett
kételynek zsigeredből az a mítoszi kéz -

hogy mi a kérdés. De tényleg
ekkora perspektívámból legyen út,
békét fűbe simító, vagy csillagtaposó,
amire érettnek lát a Magvető, mikor
újra kikelni vet magamból.