Kísérlet

Felhő szemrésén át méricskélt
a Hold hüllőszeme - diktálná valami
elemi félelem előérzete. Ilyen lehet
a zsákmányállat szájíze, mikor
magára ébred.

Érted? Még csak nem is a félelem,
hanem a vele telíthető űr -
a puszta lehetősége. Ilyenkor ki
szoktam menni az arany napba, olvadni
saját levembe, és olvasni az olvadásból.

De úgy döntöttem, hogy ma pihenek.

Ernyedjen el. Az összerándult izmok
és zsigerek helyszűke, ahova
furakodna az előérzet -
ha nem tud mást, hadd furakodjon.

Érted? Holnap kimegyek megint a
a nap aranya alá hamisított
gépi lélegeztetésbe fuldokolni;
hagyom, hogy felhők
szemrésén át fürkésszen a Hold
hüllőszeme. De ma űr. Hadd teljen.

Ha nem tud mással, hát
előérzetek sugallta félelemmel.