Tamás

nem veszel részt a rólad elképzelt történetekben.
mesélték, hogy akkor éjjel, amikor az a furcsa
számotokra ismeretlen madár sikoltozott
például ember voltál, volt két lábad s kezed,
füled és szemeid a beszélőkre függesztve, és
volt szád is és hangok is kijöttek rajta, egészen
emberi hangok. nem tudni pontosan, de úgy
mesélték, hogy ez már a sebződés után esett és
esett is aznap éjjel, amikor meglátogattad a
kételybeliek gyászoló gyülekezetét és ugyan a
kételyt nem enyhítetted, pedig megint ember
voltál, volt két lábad és két szintén sebzett kezed
és szemed a beszélőre függesztve, sőt, szád is volt,
és hangok is kijöttek rajta, de a kétely makacs
jelenség a szívben. szerintem te mégsem vettél
részt abban a történetben, nem veszel részt, aki
egész, az általában erre képtelen, a rólad elképzelt
történetek erejét pont a részvételed hiánya adja,
mert ha tényleg te kopogtattál volna, léptél
volna be, a sarud a szokott mozdulattal a
küszöbünkbe törülve, akkor nem elképzelt
történet volnál, tanúsíthatnálak, ahogy a
sebbe dugott ujj, ahogy a valószínűtlenben, saját
bátorsága szégyenében mégiscsak körbetapogat.