Ent (2.)

Először mindig az ágak hegyén
tűnik fel néhány fénytény -
pedig igazából egyszerre borzong,
nyílván, a gyökérig.

Lenyűgöz ez a másféleképpen
nevelődő, kötéseiben oldott
víz-földes, levegős tűz járta
életforma.

Mostanra teljesen beborította a
panelok hónalját ez a makacsul
kinövő-kibomló szőr -
Egy napot rá szeretnék szánni arra, hogy
mindegyikhez külön közel megyek.



Persze pont elég volna megint
kiválasztani egyet.
Kiválasztódni egytől.

Fényevő. Esőevő. Földevő.
Kifújt tüdőszagom belélegző -
kérge alól áramló aurája
borzongásnyelven
sugdosson verset a tenyerembe.






- Hogy miért volna elég egy, egyetlenegy fa, arról meséljen e címen az első 
- s hogy mit jelentenek nekem a fák (és mint jelent Borges) arról a gondolatok
- végül megmutatom ezt a töredéket