csendre int

a megbolondult időjárás sodorta felhők
erőteljes pára-gondolati közegében a
megzavarodott embertársaim iróniát vég
képp nem értő tömegében a dühtől vörös
autóablakon kihajló homo sapiens
machina fröcsögő füstjében a lázas
nedves nyárban ami árvízi-biciklizésre
késztet a késztetésben hogy inkább
hallgassak mert ebben a zajban amit
körénk mormol éjt nappallá téve a
hírek ömlő és egyre inkább a meg
bolondult időjárásra az embertársaim
elfanatizálódó véleményalkotására a
dühtől vörös füstköpetre a lázas és nedves
nyárra az árvízi bérre emlékeztető
áradása amibe nekem is lehetőségem
van beleönteni a nap mint napi szak
adásaim úgyis csak a fülemben lüktet
kifelé úgysem hallatszik a szívdobogás

patadobogás
bordák rácsát rugdosó
patadobogás

belülről bomlik a meghallás mintha
az ömlő vizek éhek hírek merülések
dühből mámorba mámorból dühbe
ólom vérkört röggel teleromló füstjébe
iszaptól sajgó fémbe a segged alatt
éjt nappallá nappalt éjjé szerte csulázó
lélekfelhőtánc takarója alatt te is
inkább hallgatnád hite nélkül mit üzen
milyen érzet sebhajlandóságát lükteti
füledbe legbensőbb palotádba a
magára hagyott magány