Találkozás a vadásszal

Az előérzet, mint a sütőből szivárgó illat, ami
az ajtón belépve -
mintha néznének, azt érzed, mintha
fejcsóválva néznének -
beletemetkeznél a meghitt
összekacsintásokba a hátad mögött,
ahogy egy süteményestálon az ott hagyott széle -
az a legfinomabb.

Most előérzet, amit megerősített a
gyenge jellemű emberek kártyalapokra
fektetett támasza -
hogy megint döntesz, amikor
nincs igen és nem, csak nemigen, meg
igenem -
tehát rosszkor, rossz helyen, rossz
fakadásokban: fűkasza-útvonalon
a nyárpalánta.

Az előérzett az összefutó nyál
a szádban, egy ízre, amit egy ízben már,
vagy minden ízében, vagy álmodban sem -
mezcsere a csapatokban
gyülekező szavak számára, pedig
még el sem kezdődött a meccs.

Előérzet. Jézusom, ezt
akartad, és jön, jön feléd a szélárnyékból,
a vakfoltodból, ahogy az álmok
álnok éhségét égető csend -
ugrásra készen vár a csalitos szélén a
boldogság lehetősége.