 |
| Antal Balázs |
(introverzió)
A nincs futás, a nincs színes szalag,
amerre ösvények választható
esetlegében együvé marad
le egyiktől a másik, a két együttható -
kire zuhan a kép ki.
Fogalma sincs, hogy melyik az ő.
Melyik világban látszik nyomokban
tekeredése. Melyik valóság. Az eltörő
tükörképe is pont ugyanúgy moccan -
nincs előle lépni.
(extrovezió)
Azon a másik párhuzamoson,
hogyhogy elfutsz előlem?
Ha párhuzamos, hogy távolodhatsz?
Miért látszol így szabad és konok -
egy rám se bagózó nem?
A melyik oldal visz a szalagon,
míg engem tutira a másik -
mint egy rossz álomban, feladom,
benned magamtól távolodom,
egészen a tudathasadásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése