Vallomástétel

A cserbenhagyásos gázolás után, amit
csak utólag, ahogy felfedeztem a kerekemre
kenődött csigatrutymót, és tényleg
mintha az időbe kerülő város egy teljesen
jelentéktelen pillanatában tényleg roppant
volna a kerék alatt valami - enyhén
kényelmetlen érzés, de semmi több, szoktam
figyelni erre, hogy ne vállaljam a lassú
érés hóhérszerepét, most nem sikerült,
na bumm, több is veszett -
                                            csak aztán
eszembe jut, hogy van az a távolság,
ahonnan nézve a magunk vánszorgó
kerekeken érése is csigatempó, egy
útakadály, amit na bumm, egyszer majd
nem sikerül érintkezés-mentesen kerülnie
a sietségnek, ami amúgy szintén lassúság
az elképesztő tempóhoz képest, ahogy
az Isten arca változik a nap körüli
pályán keringő tükörben,
                                         szóval
egy sajátosan önkényes méret gyón itt
egy bűncselekményt, hogy keresztezte egy
hozzá képest jelentéktelen élet vonalát,
de meg van verve az átokkal, hogy értse:
ez is egy vállról indítható kereszt, ami
besült az elsütéskor.