Szerzet

Csider István Zoltánnak

Egyre kevésbé ön-rendelkezem.
Az itt vagyok csak rendelkezz velem -
azaz legyek ott. Csak legyek ott,
ahol megülöd a hétköznapot.

Egyre kevésbé akarok akarat.
Leginkább megadnám. Megadom magadat,
mint egy személyes adatot a nyersen
nem hivatalos hétköznap-versben.

Egyre kevésbé látszik a nevem -
már ezzel is alig rendelkezem.
Ami látszik, azt eleresztem,
ahogy te Istent a kereszten.

Mert nincs szent tér és nincs profán tér -
ahova élni vagy halni mentél.
Legyen káromlás, legyen gyalázat,
csöndembe rakjál beszédegyházat.

Mert temetlek és kiáslak folyton,
holtad, kísértőm élni fojtom,
ha akarok. Mintha nem volnál minta,
szegre akasztott lélegzethinta;

mert útfélen függsz és leginkább tőlünk.
Alattad magunkkal elbíbelődünk -
legyek inkább kereszted tövén
gyomalkatú gaz. Naiv növény.