Elcsípett morzsák

Tegnap az elcsípettekből a
keserű szájíz  - a fülem sajnos
nem tudom becsukni.

Tudomásomra jutott, hogy a férfi
egyszerűen undorító biciklis szettben, mert
közszemlére teszi a heréit -
sziszegte egymásnak az anyalánya,
amúgy egész testben minimálisan
sem közszemlére téve,
a saját szabályaik alól egyformán
világított a szemükből az éhség untig ismert,
elfojtott fénye.

Akaratlanul felvilágosított két
konfekción nem kevés munkával túl nyúló
dresszkód, hogy gyorsétteremből kizárólag
az alantas osztályok töltekeznek -
valamelyik felettes osztályteremből
fordultak be a rendelődés
tömegcikkel bőven rokon módján áldozatául esett
trendi street food-ba, ahonnan épp
kitettem a lábam.

Megnyugtató volt hallani a
nyitott ablakból, a körfolyosó adottságaiból kifolyólag,
hogy ilyenkor csak az igénytelen idióták
mennek ki szarrá ázni - fogalmazta férj
a feleségnek, a szervírozott egyen-
zacskót bontogatva, amit ezek szerint egy
igénytelen idióta szállított az
ítéletébe.

Semmi gond, az ember azt gondol, amit akar -
az meg az én gondom, hogy még a galamboknak se
szórnám ki ezeket az elcsípett morzsákat,
ugye? Galambocskáim?

A fülem sajnos nem tudom becsukni, és
sajnos ugyanilyen sztereotip módon
ítéltelek meg magamban benneteket
ebben a megidézésben - amiből hitem szerint
ugyanúgy idézés lesz majd, egy
élet után egyben megejtett
bírósági tárgyalásra.