elméletileg

az ismerőseim egy része
hallatlan magabiztossággal
a másik fele fél
a harmadik fele tudja
hogy számszakilag nonszensz
a negyedik fele felemel
ne

ismeretlenekről beszélek

az ismerőseim töredék
része ismer
töredék részüket ismerem
de bennünk is csak a törés
közös

fűrészpor a hiányában
létezőnek delirált nemlét
elfűrészelt törzse körül



                  valójában valami enyhe, de eltakarhatatlan
                  éhség lüktet a szavainkban szikáruló
                  kételyből; ezt a közöst lehet és kell, 
                  kizárólag ezt kell megőriznem belőled és
                  elvinni oda, ahol nincs -

                  mert soha semmi nem volt az enyém, csak
                  ez a belőled is ismerős, lélegzet-rezgetett
                  mosolyokból és lopott csókokból rajzolt,
                  sehova nem tartó, és mégis gyönyörű
                  hiány a hiányban.