Kegyelmi pillanatok

Olykor elvetkőzöl a megérintő
tisztaságig, mintha zuhany,
áztat a többi szavából ömlő értelem, és
hagyod lemosni magadról a bőröd
felszínére tapadt meggyőződéseket;
csimbókos, összeragadt krém,
gyógyítani kented magadra, de
felszívódott belőle a hatóanyag -
csak a hordozója, csak a zsír,
testből kiolvasztott zsír a testen kívül.

Ez az eszmélés
higiéniája. Mosd
le rólad magad.

Mennyiféle ruhát vettél
magadra, egyenruhától munkaruháig,
jellemzőjük a megülő testszag
a mosópor-propaganda maradvány-
egyen-illata alatt, ami a tiéd, mintha
állat-módra megjelölnénk a ránk
erőszakolt mesterséges bőröket;
mind olajos törlőrongyként végzi,
bicikliszereléskor, elhasznált
jelszavakat dobsz aztán a szemétbe,
amikor már tényleg kimoshatatlanok.

Olykor elvetkőzöl a megérintő
tisztaságig, reszketsz meztelenül,
szemérmetlen pöcs - hagyd lemosni
magadról a szemérmet is, a Jóisten
elviseli a teremtménye intim
zónáinak látványát, minden szerved
ugyanazzal a szelíd közönnyel
nézi, ahogy lelkiismerettel
kenődő szerek mesterséges
ritmusában vergődő szívedet.