Két attitűd

Amikor új gondolatok támadnak a régi fejben
a szervezet a beidegződésekkel védekezik. Előbb
gyújts rá, igyál hozzá egy kávét, menj ki WC-re, moss
kezet, kapj be egy kekszet, ettél, rágyújthatsz megint,
szomjas vagy, igyál, csukd be az erkélyajtót, nyisd ki
az ablakot, húzd le a szúnyoghálót, tedd az ablakot
bukóra, kell még egy fülhallgató, bedugod, legyen a
szokásos, kicsit mélázol a kezdő taktusokon, de még
előbb adj inni a virágoknak az erkélyen, csukd be
az ablakot, nyisd ki az erkélyajtót, hol a locsoló,
kicsit melléfolyt, hozd ki a felmosórongyot, csavard
ki, pakolj el, erkélyajtó becsuk, ablak kinyit, moss kezet,
törölközz meg, körmöt se ártana vágni, de inkább leülsz -
ha mindezek után is ott motoszkál az új gondolat
a régi fejben, sóhajts és írd le. Kiállta a próbát.


Eszedbe jutó -
kommandós módra hozd ki
belőle magad.


Az elragadtatás ezzel szemben inkább egy túszejtésre
hajaz. Ragadtatod magad. Egy kereszteződés kellős
közepén akár, teljesen belefeledkezve az elragadó
érzésbe. Benne ragadtál. Odaragadsz hozzá, és ugyan
láthatóan haladsz tovább a megkezdett pályán, de
a lényed a légypapíron. Elragadó ragadozó, te a
zsákmánya. Kizárt dolog, hogy beidegződésekkel
kezelhető volna. Automatizmusok vihetnek tovább,
amíg ki nem esel a játékból végképp, de nincs esély
a halogatásra. Semmi tudatos fék, vagy szívdobogással
babráló ön- és egyéb reflexió. Csak a nyers vágy, hogy
éld, éld amíg tart, és gyászold, amikor elmúlt. Olykor
sikerül megragadni, róka fogta csuka, nem ereszt, amíg
le nem ülsz és ki nem szakad belőled - az a darab,
amit magával ragadott. Ha leírod, kiálltad a próbát.


Elragadtatott -
ha letett, nézz körül, hogy
hova hozott. Be.