Süni

Markodban a meleg hasával -
már a tény, hogy hagyta
felvenni magát, semmi kiugrási
kísérlet, a szabadulásvágy egy
fikarcnyi gesztusa se -
hagyta felvenni magát, esély
sincs dermedtségben állat;

alig szúrtak a tüskék, ahogy
alányúltál a rémületének, hogy
átvidd az úttesten a taposás
veszélyének nap mint nap
magát kitevő betevő testet -
nem érted, hogy hagyhatta
ilyen könnyen felmarkolni magát.

Így néz ki egy szem 
napi jó cselekedet:
sündörgést dajkálsz.

Vajon van napi-, vagy inkább
éji rendje? Jó volna, ha minden
este akkor érkeznél, amikor ő
(mert Ő lett ettől a felvételtől -
vagy ettől a visszajátszástól),
és hagyná felvenni magát, sőt,
belemászna a tenyeredbe;

de lásd, ez a valóság-szelídítés
alapjában hamis, minden este
nem ez a kivételes felvétel -
a sebességben észre sem vett
eltaposás vagy, vagyunk, vagyok;
reflektor-világ sündörgést szüntető prése:
aszfalt és gumiabroncs. Út és kerék.