Konvenció

Az egyik szelídebb ornamentikájú
rémálmom, hogy jön felém a mi
niszterelnökünk és kézfogásra
nyújtja - és

nekem akkor és ott kell a kul
túra mentén döntenem hogy elfog
adom-e - azaz

létemben egyfelől buborgó nyílt ellen
szenvekkel élve dugom el a hát
am mögé a praclim avagy
nyújtom - és

összemarkol a legkevésbé sem em
beri érzés, hogy Ennek a légi
onistája lettem egy szimpla konven
ió ció ráció által
amiben életnek - ők, akik
mi vagyunk igazából, megej
tett szokásos kézfogások - a

leküzdött elemi undor attól, aki
rohamosítja a sétát, attak
kukaccá nevelné a legtiszt
ább szolid
aritásom.