Karrier tanácsadás

Gurulva a város garatjába
a gyomra iránt - többek közt nekem
jutott a tisztség, hogy jóllakassam -
arra gondolok:
a karriervággyal úgy kéne bánni, ahogy
a paraszt bánt a maggal.

Elveted, amikor bogarat ültetsz
a főnök fülébe, amikor frappáns
kiállással véteted észre magad a tulajdonossal,
aztán meg is fogalmazod, részletesen, valamilyen
mentoralkatú főfasznak -
ez a szántás, a boronálás és a
magvetés.

Aztán eljön a karriervágy tele. Amikor
nem tehetsz érte semmit. Nap mint nap
nem tehetsz érte, bár egyre inkább nyűg,
a kukoricamorzsolás, a bála szénát
berángatni a paták alá, miután
a szart kihordtad - mindig az tart a
legtovább egy munkanapban, amikor kiganézod a
kollégák szirszarát, a
figyelmetlenségből és fegyelmezetlenségből
megesett elbaszásokat az elvégzett
de kudarcnak ítélt melók
veszteséges trágyadombjára -, szóval
eljön a karrier rosszkedvű tele, amikor
moccanatlannak és moccanthatatlannak látszik
az is, ami amúgy gurul.

Sziszifuszkukackarrierlétrapontkom.
Ezt nem kibírni kell, hanem szeretni. Furcsa
mód a hiteled ezek a gyalázatig unt, redvás rutinok
vajazzák.

Amíg aztán kikeletkor értelemszerűen
nem is juthat más a management eszébe -
bár onnan még hosszú, keserves, időjárásnak:
borzongató szél- és gazdasági környezetjárásnak
kitett hónapok következnek az első,
reményeid szerint bőséges aratásig.

Ami amúgy szintén munka. És
akkor jársz jól, ha minden porcikája,
az egész folyamata a helyén ül a fejedben, és
nemcsak a vége, de az egésze
esik jól.

Ez egyfajta földműves-zen -
benne maradni a flow-ban, bármennyire is
undorító leveket ereszt a csizmád alá
az indusztriális trágya.